na hát itt vagyok.... azért h leírjak egy olyan dolgot ami mostanában nagyon nyomaszt. viszont tudom nem lesz egyszerű... nagyon nehéz napokat élek meg és annyira rossz h nem vagyok képes elmondani senkinek! lenne rá lehetőségem meg minden, de egyszerűen nem visz rá a lélek...egy belső hang azt mondja ne ezt ne...vagy inkább ezt még ne MOST! Talán nem ez a megfelelő időpont, viszont ha tovább tartom magamban egyszerűen szétrobbanok... ha még tovább harcolok ez ellen, akkor végleg elvesztem a harcot... a harcot amit saját magam ellen vívok... a gondolataim, az érzéseim ellen...mert olyan rossz érzéseim vannak...mintha csak púp lennék ennek a világnak, mintha teher lennék mindenki számára, holott én tudom a legjobban hogy ez nincs így!!! mert nincs! és bár mennyire próbálok pozitívan gondolkozni, nem megy. pedig egyik kedvenc mondásom is ezt tartja: Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni. Hát igen van benne vmi! Csak én annyira szeretem azokat az embereket akik körülvesznek, hogy szeretném őket megvédeni attól ami most következni fog...egy nagyon nehéz időszaktól, mert lelkileg össze vagyok zuhanva...ennyire még semmi nem indult rosszul mint ez az év, különböző okok miatt, amik nem tettek rám túl jó benyomást...persze meg kell h jegyezzem voltak szép pillanatok is..és nem értem h ennek az egésznek mért most kell történnie..és annyi embert megbánthatok hogy nem is merek belegondolni...pedig nagyon szeretem őket és remélem kellően érzik ezt, és fogják érezni akkor is ha vmi történni fog, legyen jó vagy rossz... mert nagyon fájna ha most elveszíteném akármelyiket is...bár sok csalódás ért az utóbbi időben megpróbálok ezen túllépni és átnézni rajta...már ha ez lehetséges....hiszen az ember nem felejt...legalábbis én nem...és ennek több példája is van, és jelenleg is vanank ebből gondok, hogy nem tudok felejteni...nem látok tisztán, vmi mindig beárnyékolja az életem és elsötétíti a szemeim, mindig amikor azt hinném vége és hogy túl vagyok rajta, akkor mindig történik vmi..sajnos...nehogy jó legyen már... úristen annyira roszzul vagyok...olyan üresnek és tehetlennek érzem magam, és bizonyos emberek ezt NEM veszik észre, a legnagyobb bánatomra...és olyan dolgokat vágnak a fejehez amire nem is számítok....hát köszönöm... Bár valószínüleg én reagálom túl...mint mindig, csak 1szer lenne igazam, csak 1szer ismernék már el h igazam van....mert ha egyszer elismernék, akkor végtelenül boldoggá tennének, de az a baj h nem fogják...és az is nagyon nagy baj, hogy folyton olyan emberekben kell csalódnom, akikben nem akarok és mégis... mégis az történik amit nem akrok, az amit nem várok! Mintha az egész világ összeesküdött volna ellenem és minden és mindenki rajtam tölti ki a dühét...ez nincs így, de ezt érzem....:'( és mitha nem lenne kire támaszkodni, pedig van, csak nincs szívem a problémáimat rájuk zúdítani...nem azt nem! És mi van ha őket egyáltalán nem érdekli? ahh ezek a folytonos kételkedő gondolatok és kérdések...ne megy nem látok tisztán, és azt hsizem itt most be is fejezem, mert mindjárt sírok....
szomorú vagyok!! bárcsak elmúlna...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.