Fuera luces, se sube el telón, hay silencio...

Rengeteget gondolkoztam az utóbbi időben.... és rájöttem hogy nem lesz ez így jó. Megpróbálok megváltozni. Nos nem drasztikus átváltozásról lenne szó...csak ilyen kisebbekről...azt hiszem....mert olyan ember akarok lenni, h ne legyek mások fájdalmának okozója...

Különös embernek ismertük meg. Mindíg szerény megjelenésű, csendes és magába zárkózott volt. Szemeiben állandóan bánatos fény játszott, száját csak ritkán húzta keserű mosolyra. Fiatal volt, talán ha tizennégy-tizenöt éves, mégis mintha századok súlya torzította volna…

Céltalanul rovom az utcákat, az eső esik, bár ez engem nem zavar. Nem tudom, hogy hol fogok kikötni, de nem is azért megyek. Semmi sem hajt, nincs konkrét célom. Talán igaz barátot keresek, mert hát nekem olyanom nincs.Vannak olyan emberek, akiket a barátomnak tarthatok, de hát, ha nem…

Alonso... holnap....mindent bele... te vagy a legjobb...itt már nyertél.... mondjuk az autó nem a legjobb, de láttam már nagyobb csodákat is! Szóval Go!Második szabadedzés:HelyVersenyzőCsapatIdőeredményHátrányKör1Nico RosbergWilliams-Toyota1:15.243 452Lewis…

Nos Andee, akkor egy év múlva??? XD

Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott…

"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni,…

 -Mit csinálsz?/ - Álmodok.- Ébren?/- Ébren.- Úgy nem lehet./- Én tudok.- Hogyan?/- Azt nem tudom,de nekem megy.- Miről álmodsz?/- Mindenről, ami jó.- Például?/- Egy tökéletes világról.- És mire jó ez?/- Ilyenkor nem fáj semmi,egyszerűen csak elmegyek egy másik…

" Az emberek szeretnek bíráskodni, mivel  amíg mások fölött itélkeznek, addig nem kell a saját nyomorult életükkel foglalkozniuk. Ránk mutogatnak, ahelyett, hogy magukba néznének. " Már csak 1 ember maradt körülötted... Nos de ő legalább ott van!…

Most már igazán nem tudom eldönteni, hogy mi a helyzet! Meg ne kérdezd mi a baj, mert egyenlőre még én sem tudom. Kívül nyugodt és vidám vagyok, de belül szomorú és örjöngök, mint egy vulkán, amely már csak a kitörésre vár. Mért kellett ennek így történni-e? Vagy inkább…

Mit érzek ha a célvonalon elsőként áthaladsz, ha meglátom mosolygó arcodat?? Hát valami furcsa érzés tölt el...a rajongás egyik igen különös formája ez... az enyém... a fanatizmus... így hívják... hogy ha választani kellene itt tudnám hova kell állnom, és szó nélkül…