Ülsz egy bárban egy asztalnál, sokan vannak ott akiket szinte nem is ismersz. Valami lötty van előtted, az íze sem túl jó, de megiszod illemből, mert nem te kérted. Átnézel egy másik asztalhoz és ott ülnek a régi barátaid, és van egy üres szék. Gondolkodsz egy kicsit, és bár tudod, ha innen most felállsz nem ülhetsz már vissza. Veszel egy nagy levegőt, elköszönsz . Aztán felállsz és átmész a másik asztalhoz, megkérdezed, leülhetsz-e? És a válasz már ott is van előtted, az asztalon ott a kedvenc söröd...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.