Ha a butaság fájna, akkor nagyon sok beteg ember lenne.
Vannak vezéregyéniségek, akik vonzzák magukhoz az embereket, azok meg mennek, lehet nem jó nekik, lehet nem is tetszik nekik, de ugye valahová tartozni kell, hát fogjunk össze.
Fennhangon hirdetnek barátságot, mindenkinek szép gondolatai vannak erről, meg a bajbajutotton segítésről is, meg nem hagyjuk cserben embertársunk stb.
Aztán ez az idővel felejtődik valahogy, mert egyszer csak hátat lehet fordítani mert az önös érdekek úgy kívánják, mert a gyengét, az egyedülállót ki kell selejtezni, az olyan snassz, nem kell. Ezt kívánja a betyárbecsület, meg aztán mit szólnának a többiek, ha kiállok mellette, esetleg lenne egy barát, és veszítsek tízet?
Á nem éri meg.
Ilyenkor már senki nem emlékszik a pár hónappal ezelőtti barátságról szóló ömlengésekre, mert az csak akkor kell ha ő maga van bajban, akkor számít, ha más van abban, az nem érdekes, akkor jelentőségét veszti.
Érdekesek az emberi viszonyok, és sok embernek ez a jó.
Az ilyen típusú ember kell, valamiért, talán csak mert jókat lehet röhögni rajta- hellyel közzel kiröhögni is- bár ez úgysem derül ki.Meg aztán vannak érdekek is, amik ezt kívánják. Mindenki kibeszél mindenkit, így vagy úgy, aztán persze fél szavakból kiderül.De gazdája az nincs. Aki nem buta előbb-utóbb úgyis tudja kinek mit mondhat el, sőt ha biztosra akar menni, azt is tudja, ha vissza akarja hallani kinek kell elmondani dolgokat.
Én azt hiszem maradok a betyárbecsületnél, és ezáltal egyedül.
Vannak vezéregyéniségek, akik vonzzák magukhoz az embereket, azok meg mennek, lehet nem jó nekik, lehet nem is tetszik nekik, de ugye valahová tartozni kell, hát fogjunk össze.
Fennhangon hirdetnek barátságot, mindenkinek szép gondolatai vannak erről, meg a bajbajutotton segítésről is, meg nem hagyjuk cserben embertársunk stb.
Aztán ez az idővel felejtődik valahogy, mert egyszer csak hátat lehet fordítani mert az önös érdekek úgy kívánják, mert a gyengét, az egyedülállót ki kell selejtezni, az olyan snassz, nem kell. Ezt kívánja a betyárbecsület, meg aztán mit szólnának a többiek, ha kiállok mellette, esetleg lenne egy barát, és veszítsek tízet?
Á nem éri meg.
Ilyenkor már senki nem emlékszik a pár hónappal ezelőtti barátságról szóló ömlengésekre, mert az csak akkor kell ha ő maga van bajban, akkor számít, ha más van abban, az nem érdekes, akkor jelentőségét veszti.
Érdekesek az emberi viszonyok, és sok embernek ez a jó.
Az ilyen típusú ember kell, valamiért, talán csak mert jókat lehet röhögni rajta- hellyel közzel kiröhögni is- bár ez úgysem derül ki.Meg aztán vannak érdekek is, amik ezt kívánják. Mindenki kibeszél mindenkit, így vagy úgy, aztán persze fél szavakból kiderül.De gazdája az nincs. Aki nem buta előbb-utóbb úgyis tudja kinek mit mondhat el, sőt ha biztosra akar menni, azt is tudja, ha vissza akarja hallani kinek kell elmondani dolgokat.
Én azt hiszem maradok a betyárbecsületnél, és ezáltal egyedül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.