Ha néha úgy érezzük, hogy nincs tovább, hogy elveszett már, akkor is tovább kell menni... mert mindannyiunknak ott a kikövezett út a lába előtt...ha pedig nem olyan tiszta az az út akkor magunknak kell lehajolni és eldobálni a köveket...mert néha, sőt talán elég sokszor hajolunk le, hogy eldobáljuk a köveket, és ettől megfájdul a hátunk...de az is előfordul hogy egy kis kavicsot próbálunk eldobni, pedig azt csak elég lenne arrébb rúgni, és akkor nem hajolnánk le fölöslegesen... és nem fájdulna meg annyira a hátunk, de az ember olyan hogy szeret megfelelni másoknak és a tökéletességre törekszik..ezért dobálja el a kiskavicsokat is...de minek? nem hagyhatjuk ott a kiskavicsokat? a válasz sajnos nem. mert akkor mit szólna többi ember akivel kereszteződnek útjaink? hát erre csak rá kell jönni. mert ha mindig másokat követsz, csak második lehetsz, első sosem..és akkor nem te irányítod valójában az életed..bár van aki nem törekszik erre... én már csak egy kiskavicsot rúgdalok magam előtt...hogy mért kell ezt csinálni? - ez van beleírva...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.