Fuera luces, se sube el telón, hay silencio...

Az eső esett, amikor megérkezett Spába.Táskáját átnyújtotta Marknak.
-Vidd magaddal, majd később találkozunk.
Mark követte Kimi utasításait, nem kérdezett semmit, de az nyilvánvaló volt, hogy nincs minden rendben. Mint ahogy azt is tudta, hogy Kimi nem mondaná el a gondjait, még ha barátok is. Kimi maga mérlegel és oldja meg legyen bármiről is szó.
Látott egy padot két székkel, egy viszonylag fedett helyen, odaült le. Muszáj volt egy kicsit egyedül lennie és gondolkodnia. Bekapcsolta iPodját és zenét hallgatott.
Jól lehetett látni, hogy ott ül valaki. Sokan názték, de senki nem érezte azt, hogy oda kell mennie. Fernando is megfordult arra. Vagyis inkább futott, hiszen sem esernyő sem pedig egy kabát nem volt nála. Mégis megállt, jobbra pillantott és meglátta vörösbe öltözött társát. Azt arcát nem látta, mégis tudta ki ül ott. Elindult felé, közben végig azon gondolkodott, hogy mit is mondjon ha odaér.
-Miért ül kint az esőben egyedül?
-Min jár az esze?

Először semmit sem mondott, csak leült mellé összekulcsolta a kezét, amit az asztalon tartott, és lefelé nézett. Csak néha-néha pillantott rá. Kimi arcán semmit sem látott, nem volt rajta egy érzés sem. Semmi. Tekintete üres volt és fáradt.

Kimi ránézett és azt kérdezte: Mi ez az egész?

Fernando nem értette, hiszen túl sok dologra nyúlt ez a kérdés. De nem kellett találgatnia, mégcsak beszélnie sem kellett, hiszen Kimi tovább folytatta.
-Spkat küzdöttem azért, hogy itt lehessek. A szüleim sok áldozatot hoztak értem. A legjobb akartam lenni, a legjobb csapatban. Csak egyszer akartam a csúcson lenni. Csak egyszer. Aztán menni tovább és máshol folytatni ugyanezt....és most..

Fernando csak most nézett rá, de Kimi arca keserű volt.

-Miről beszélsz?- kezdte.
-Ennél nem lehetnél jobb, a legjobb vagy és már bajnok is vagy.

-Nem érted?! -fakadt ki Kimi, amit edig soha senki nem látott még, főképp nem egy ember a nagy 'CSAPATBÓL'.

-Igen. Tudom, hogy bajnok vagyok. Sikerült. De van egy érzés itt belül - a szívére tette a kezét.
-Érzek itt bent valamit és nem tudom megfejteni.

Fernando sóhajtott..
-Rossz így látni téged. Te nem ez vagy. Te sem vagy gép.

-Néha szeretnék az lenni. Tudod én nem viselek álarcot, nincsen semmiféle hátsó szándékom. Boldog vagyok reggel, mikor felébredek, mert tudom itt egy újabb nap, amikor beülhetek a kocsiba és megküzdhetek ismét a győzelemért.
Csak most...

-Most?

-Nem is tudom..igazából már nem érzem ezt annyira erősnek, mint eddig..és ez megőrjít.

-Benned van, ez sosem múlik el, csak frusztrál, hogy nem nyerhetsz, hogy az autód nem képes a győzelemre..16 hónapja nyertél..érthető, hogy így kezdesz érezni.

-Nem csak erről van szó..van még más is..
 

-Mond el.
Kimi nagyot nyelt, felnézett, az eső hatalmas cseppekben hullt.

-Nem akarok elmenni. Ezt érzem. Az eszem azt mondja menj és vissza se nézz, hiszen ez nem Forma-1 tübbé,  de a szívem azt sugja maradj. Hiszen ez az, amit akarsz.
Aztán eszembe jut, hogy itt már nem olyan, mint volt. Régen még 2003-ban fantasztikus érzés volt itt lenni, de ma már ez az egész hamis látszat csupán. Vezetni imádok, de nincs más, ami ide kötne.

Háá.- ez olyan halk nesz volt.

-Nem igazán értem mi történik velem. Főképp azt nem, hogy miért neked mondom mind ezt.

-Talán, mert bízol bennem.

-Lehetséges.
Veled beszélve azt érzem..szóval olyan, mintha önmagammal beszélnék. Különbözünk nagyon is, de az igazán fontos dolgokban hasonlítunk.

- Ezek szerint te is észrevetted.

-Igen.

-Mit tehetnék ott, ahol mindenki azt suggalja, hogy menned kell, lejárt az időd.

-Ne! Ezt fejezd be. Fejezd be, de azonnal.!
Ki? Ki tudhatná, hogy mikor kell elmenned? Ki tudhatná, hogy nincs itt a helyed?
Nincs értelme emiatt bánkódni.
Ugyhogy gyere, menjünk, jobb ha nem ülünk itt tovább. NIncs szükségem náthára, és szerintem neked sem.

Egyetértő tekintet és azzal elmentek.

Másnap Fernando a kocsijához érve egy papírt talált a szélvédőjén.

'gracias'  - ez állt rajta.

Felnézett és pár méterre tőle meglátta Kimit, amint rá mosolygott.
 

https://www.youtube.com/watch?v=ow6osGF3RVc