Fuera luces, se sube el telón, hay silencio...

Most már igazán nem tudom eldönteni, hogy mi a helyzet! Meg ne kérdezd mi a baj, mert egyenlőre még én sem tudom. Kívül nyugodt és vidám vagyok, de belül szomorú és örjöngök, mint egy vulkán, amely már csak a kitörésre vár. Mért kellett ennek így történni-e? Vagy inkább…

Mit érzek ha a célvonalon elsőként áthaladsz, ha meglátom mosolygó arcodat?? Hát valami furcsa érzés tölt el...a rajongás egyik igen különös formája ez... az enyém... a fanatizmus... így hívják... hogy ha választani kellene itt tudnám hova kell állnom, és szó nélkül…