Van, hogy elfáradom. Van, hogy túlpörgök. Azt vettem észre, hogy kettőközti állapot nem igazán jelentkezik nálam...Csak néha egy kis nyugalomra vágyom. Miután belefáradtam dolgokba.... nem mondok történeteket, sem neveket...minek is... akinek kellene, hogy érezze sajnos nem érzi... mert több időre vágyik... mint, amennyit az én várakozásom bír...esetleg kibírna...meddig lehet várni? ez költői kérdés.... majd megkapom a választ egyszer. Attól az embertől akitől szeretném hallani...az a baj, hogy talán sosem fogom. Mert már nem olyan ez, mint rég. Mindig elrontok valamit, aztán megpróbálok várat építeni a romokból.... csak, hogy ez a vár, már nem biztos alapokon nyugszik.... ez itt a legnagyobb probléma. Talán elkéne mostmár fogadnom a tényeket. Ne építs új várat, majd az idő fog, vagy nem. De akkor azt is tudnod kell elfogadni, hiszen te tehetsz a vár összedőléséről... Nos... a romok.... könnycsepp^^ ...
... talán te is érzed....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.