De nem tudok nem rá gondolni... Mikor nem telik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe az a nyomorult érzés, amit akkor éreztem, amikor Massát sírni láttam. Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. Látom az arcát magam előtt és néhány könnycsepp még most is lepereg az arcomon. Látom a 3 embert a dobogón és ők ugyan nyertesek, de egyben vesztesek is. A legnagyobb vesztes Massa. Ő elveszítette a világbajnokságot pár 100 méteren. Alonso egy rekordcímet vesztett, miszerint ő ( volt ) a legfiatalabb világbajnok. Raikkönen nem tudta megvédeni a világbajnoki címét, de talán ő már belenyugodott! És mind mi miatt, vagy inkább ki miatt? Egy szenzációs tehetségnek kikiálltott pancser miatt! Vajon ő látta az arcokat a dobogón? Nem hiszem, mert el volt foglalva avval hogy a tudatlan kis barátnőjét ölelgesse... Szerintem ő nem tudja milyen fájdalmat okozott... Pedig ismernie kell az érzést! Alonso soha, de soha nem tette volna ezt meg! Gratulált volna a többieknek, ahogy Raikkönen is! Vagy adott esetben Massa!!! Istenem én ezt nem tudom felfogni! Még most sem, mert nem megy! Az a megnyugtató, hogy jövőre már újra megpróbálják a többiek is és talán Fernando is beszáll!!! És remélem hogy ő veri meg Hamiltont...nem is inkább Massa, hogy az arcába nevethessen! Hogy én vagyok a jobb!!! Nekem Felipe lett a bajnok!!! Fernando pedig majd jövőre!!! És akkor nem gondolok a múltra....

Szerintem ezek az arcok felejthetetlenek!!!