Ma rendesen elfáradtam. A tankönyveimért mentem. Ami igazán kiakasztott mert több mint 2 órát álltam a tűzű napon, 5 mondom 5 darab könyvért! Ááá... nem voltam ideges kicsit sem! :@ De azért jó volt látni a régi arcokat... Bibi, Évi, Zsuzska, Brigi, Dávid, Zsolti, Gyula... hm... olyan érzésem volt mintha nem is lett volna nyár. Csak így mint ahogy szoktuk összejöttünk egy közös programmra. Nos sorban állva azért jókat hülyültünk! :P Nagyon jó volt! Köszönöm. Szeretlek titeket! <333
Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.